Szőrtípusok és szőrkefék – gyakorlati tanácsok

Itt a tél, kedvenceink belül és kívül is felkészültek a hideg – de legalábbis enyhébb – időre. A felkészülés egyik része a szőrváltás. Korábbi írásunkban már áttekintettünk néhány kérdést a szőrápolással kapcsolatban, most pedig az elérhető segédeszközöket járjuk körbe.

Ahogyan közeleg a hűvösebb idő, azt vesszük észre, hogy kedvenceink fekhelyét és a lakás huzatmentes sarkait csinos szőrcsomók kezdik díszíteni, és előáll a „szőrozmózis” jelensége, ami a „tudományos” megnevezése annak, hogy a kedvencek kihullott szőrének mindenhol egyenletesen jelen kell lennie a lakásban. Azaz egy alapos porszívózás után, mikor letelepednénk a kanapéra, hogy élvezzük a tisztaságot, akkor komótosan előballag a kanapé alól egy addig láthatatlan szőrcsomó. Viccet félretéve nem egyszerű megküzdeni ezzel a jelenséggel, ha nem állnak rendelkezésünkre hozzá a megfelelő eszközök és a kitartásunk.

Szőrtípusok

Először is, nézzük gyorsan végig, hogy mivel állunk szemben: milyen szőrtípusok vannak, azaz milyen bundaszerkezettel rendelkezik pajtásunk? Az alábbi felsorolásban a kutyafajták megjelölése csak példa, nem soroljuk fel az összes fajtát!

• Hosszú szőrű fajták (afgán agár, bearded collie), csodás, lobogó loknikkal rendelkeznek és folyamatos szőrápolást, kefélést igényelnek.
• Közepes szőrű kutyák, mint például az arany retriever, vagy a német juhász, amelyeknek van aljszőrzete és szép csillogó fedőszőre. Ez a bunda rendszeres ápolást igényel, fokozott figyelemmel a szőrváltási időszakokra.
• A rövid szőrűek (pointer, boxer) leginkább azért igényelnek ápolást, hogy a bőrük egészséges működését elősegítsük, ritkán fordul elő, hogy szőrcsomó alakulna ki. A télre való felkészülés esetükben a megfelelő kutyakabát kiválasztását is magában foglalja.
• Dupla szőrű fajták esetében az aljszőrzet rövidebb, mint a fedőszőr. Többek közt a berni pásztor vagy a collie-félék rendelkeznek ilyen bundával, és ezek a fajták előszeretettel árasztják el szőrrel (és rengeteg kedvességgel) a lakást és a kertet. Ők is rendszeres szőrápolást igényelnek, különösen szőrváltáskor, amikor is a teljes aljszőrzetüket leváltják.
• Szimpla vagy egyrétegű szőrrel rendelkező fajták szőrzete bármilyen hosszúságú lehet (ilyen például a whippet és a már korábban említett afgán agár). Kevésbé hullajtják a szőrüket, de mindenképp szükséges kutyakabátot szerezni nekik, hogy megvédjük őket az extrém hidegektől. Télen a hosszú és szimpla szőrű kutyák kifejezett figyelmet igényelnek, mivel a kabát dörzsölése roppant könnyen összecsomózza a szőrzetet.
• Göndör szőrzetűek például az airedale terrier és mindenféle pudli. Ezeket a szőrtípusokat legtöbbször kozmetikában érdemes gondoztatni, rendszeres nyírást igényelnek, mellette pedig alkalmanként fésülést, tisztítást (pofa körül).
• Zsinóros szőrzet (például a puli és a komondor). Speciális törődést igényel, már fiatal kortól, amikor is a 10-12 hónapos kutya szőrzetében el kell kezdeni kialakítani a zsinórokat és a tincseket (kézzel húzva szétválasztani azokat), majd nagyjából havonta karban kell tartani a kialakított szőrköntöst.
• Selymes szőrűek, mint például az ír szetter vagy a yorkshire terrier, akikre ha rápillantunk, lenyűgöz szőrük eleganciája, egészen addig, amíg szép és ápolt bundájuk van. Rendszeres fésüléssel és keféléssel csodálatosan karban lehet tartani az ilyen bundatípusokat.
• Durvább szőrű fajták például a collie és a sheltie. Ezek a kutyák amolyan szőrfelhőnek tűnnek, a fedőszőrük kicsit durvább és a dús aljszőrzet eltartja testüktől ezt. Ha megfelelően tápláljuk ezeket a kutyákat, akkor rendkívül jó minőségű lesz a szőrük, nagyobb gondozást csak szőrváltáskor igényelnek, egyébként csak apró csomókat kell eltávolítani belőle. Hálás bundatípus, mert száradás után a durvább fedőszőrök „ledobják” magukról a sarat, mintegy ön-tisztulnak.
• Drótos pajtások (drótos vizsla, drótos foxi). Ennek a szőrtípusnak az ápolása azért fontos, hogy a szőr minősége megmaradjon. Kézzel, gyengéden el kell távolítani az öreg szőrszálakat, valamint a szakállat tisztán tartani (esetleg nyírni). A drótos fedőszőrök az ő esetükben is „ledobják” a sáros szennyeződéseket.
• Sima szőrű kutyák, olyanok, mintha valójába rövid szőrűek lennének, de a szőrzetük még finomabb, még jobban ráfekszik a testükre, mint például a dalmata és a dán dog esetében. A simaszőrű kutyák esetében puha kefével és finoman kell ápolni a szőrzetet, nehogy megsértsük bőrüket.
• És végül egy rövid gondolat a kopasz kutyákról: számukra a gondosan kiválasztott kabát a legfontosabb.

Szőrkefék

Minden lelkes kutyatulajdonosnak legalább két fésűje van, mivel általában az első eszköz megvásárlásakor még nem állt rendelkezésére minden információ és nem jót választott. A kutyaboltokban és az on-line shopokban tengernyi fésűt találhatunk, ugyanakkor ritkán kapunk megfelelő felvilágosítást arról, hogy melyik kefét, milyen szőrhöz érdemes használni. Ebben próbálunk most segíteni.

• Általános, kerek kutyakefe. Kényelmes mérete és kis súlya miatt, nemcsak a otthon, hanem utazáskor is jó társ. Több sörteméretben kapható, könnyen tisztítható. A szimpla és sima szőrű kutyák ápolására nem alkalmas, mert megkarcolhatja a bőrüket.
• Kombinált kefe, puha kefével és kerekített végű sörtés oldallal. Praktikusan használható minden szőrtípusra, az áthajlásokban is, mivel mindkét oldala nagyon kíméletes. Hátránya, hogy nehezen tisztítható a puha sörtés fele, az alján összeáll a bőr felszínéről lejövő zsíros hámtörmelék. Puha masszírozó felülete kiváló a sima, egyrétegű és rövidszőrű fajták bőrének ápolásához, szőrápolásra kevéssé alkalmas.
• Öntisztító kefe. Nagyon csábítóan hangzik, mivel rendkívül könnyen tisztán tartható, de sajnos a közepes és hosszabb szőrű fajták esetében csak az első szőrbontáshoz használható, az alaposabb, aljszőrzetet is érintő szőrápoláshoz más kefére lesz szükségünk.
• Hajlított tüskéjű kefe. Általában három fejméretben kapható, és rendkívül kíméletes, ugyanakkor alaposan használható kefe. Könnyű kiszedni belőle a szőrt, de sajnos a közepesnél hosszabb szőrök teljes ápolásához ez sem elegendő.
• FURminator®. Elég drága eszköz, de megéri beruházni az eredeti változatra, mert tényleg hatékony a hulló szőr eltávolításában, és ergonomikus nyele miatt kényelmes is fogni. Sajnos néhány érzékeny bőrű kutya nem feltétlenül kedveli, de óvatos használattal az ő szőrük is kikefélhető vele.
• Kétoldalas bontókefe. Nem túl kíméletes, de hatékony a csomók bontásához. Minden esetben meg kell tartani a csomót a tövénél, egészen a bőrnél, különben fájdalmat okozhatunk vele a kutyának (ő meg nekünk…).
• Aljszőrzet fésülő és fényesítő kefe. A legfantasztikusabb kefe az összes közül. Körültekintést és kíméletességet igényel a használata, de az eredmény minden befektetést megér. Csomómentes és fényes lesz kutyánk szőre a használata után. Szimpla, rövid és simaszőrű kutyák esetében nem ajánlott és leginkább felesleges a használata.
• És végül, ha mindent megpróbáltunk és mégsem tudjuk kibontani a csomót, akkor marad a jó öreg ritkítóolló. De reméljük, hogy idáig nem jut el kutyánk szőre!

Mit tegyünk cicánkkal?

A macskák szőre két rétegű, van puha aljszőrzet és fedőszőr is, az intenzív szőrváltás az ő esetükben is kétszer fordul elő. A fent felsorolt kefék közül bármelyiket használhatjuk az ő esetükben is, természetesen megfelelő méretben. Cicáknál kényelmes és hatékony a simogatókesztyű használata is, mivel a cirógatás során kihulló szőr a kesztyű felületén marad és nem az ölünkbe hullik.

Források:

1. Zsinórozás, tincsezés
2. Fényesítő kefe