Mit tegyek, kutyát találtam?!?

5 fontos tanács azoknak, akik valóban segíteni szeretnének.

Az év bármelyik szakaszában találkozhatunk olyan kutyával, amelyik nagy valószínűséggel elveszett, elkóborolt vagy ijedtében elszökött otthonról és nem talált haza. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk, ha segíteni szeretnénk egy gazdi nélküli kutyának.

Fő a biztonság!

Az első és legfontosabb szempont a biztonság! A mi biztonságunk, majd az állat biztonsága.

A mi biztonságunk

Minden esetben mérlegelni kell, hogy a szabadon kószáló állat megközelítése biztonságos-e.

• Ha az állaton látszik, hogy kedélyesen sétálgat-poroszkál, ápolt a szőre, barátságosan reagál arra, ha távolról megszólítjuk, és szívesen közel jön hozzánk, még akkor is fontos, hogy mérlegeljük, hogy valóban biztonságos-e, hogy kapcsolatba kerüljünk az állattal.
• Amennyiben látszik, hogy az állat rendkívül stresszes, fél, rémült, akkor ne közelítsük, nem tanácsos hozzá nyúlni, mert odakaphat, baleset lehet a vége a jó szándékunknak.
• Ha nem stresszes, de közeledésünkre fenyegető testtartással, morgással, vicsorítással reagál, akkor tilos hozzányúlni, mert nagyon komoly sérülést szerezhetünk.

Az állat biztonsága

• Kutyákra annyira nem jellemző, de számításba kell venni, hogy esetleg pánikolni kezd a kutya, ha megfogjuk. Ebben az esetben nemcsak bennünk, hanem önmagában is kárt tehet.
• Ha netán sérülést látunk az állaton, akkor jól meg kell figyelni, hogy:
  • Milyen a sérülés?
  • Mennyire súlyos?
  • Nincs-e elfertőződve? Biztonsággal hozzáérhetünk-e az állathoz, anélkül, hogy a sebváladék a bőrünkre kerülne?
  • Ha megfogjuk, megmozdítjuk az állatot, akkor nem okozunk-e még nagyobb bajt neki?

Ilyen esetben legjobb, ha felhívjuk az állatorvosunkat és beszélünk vele, hogy mit tehetünk az állatért.

Ha nem tudjuk befogni

Ha a fentiek alapján úgy döntünk, hogy nem fogjuk be a kutyát, hanem hagyjuk tovább bóklászni, akkor figyeljük meg alaposan, az alábbiak szerint:

• Milyen méretű és színű?
• Milyen a szőre (hosszú, rövid, göndör, drótos stb.)?
• Milyen nemű? Egyszerűen nézzük meg, hogyan pisil, ha ez nem sikerül, akkor pillantsunk rá hátulról vagy oldalról, hogy a nemét meg tudjuk állapítani.
• Sántít-e, vagy van-e sérülése?
• Van-e valamilyen ismertető jele? Például jobb füle nem úgy áll, mint a bal.

Ha mindent megjegyeztünk róla, akkor hívjuk fel a legközelebbi 2-3 állatorvosi rendelőt, mondjuk el a kutya leírását, hátha valamelyik rendelőben ráismernek a páciensre a leírás alapján és értesíteni tudják a gazdit.

Ha sérült és mozgásképtelen az állat, akkor:

• Semmiképp ne hagyjuk magára!
• Érdeklődjünk a legközelebbi állatvédő szervezetnél, vagy menhelynél telefonon, hogy tudják-e vállalni az állat gondozását, állatorvosi kezeltetését.
• Hívjuk fel az állatorvosunkat, mondjuk el, hogy mit látunk. Segíteni fognak szakszerű tanácsokkal, hogy mit tehetünk az állattal, szabad-e mozdítani, hogyan lehet szállítani. Az állatorvostól nem várható el, hogy azonnal induljon egy balesetes állathoz, hiszen az ő rendelőjében is lehet, hogy éppen halaszthatatlan beavatkozás zajlik.
• Ha sikerült egyeztetni az állatvédőkkel, akkor várjunk a kiérkezésükig!
• Ha az állatorvossal nem sikerült kapcsolatba lépni, akkor az állatvédők érkezéséig takarjuk be a sérült kutyát, nehogy kihűljön.

Ha be tudtuk fogni, mi a következő teendő?

Indulás az állatorvoshoz!

Ebben az esetben nem feltétlenül a saját állatorvosunkhoz kell menni, hanem a legközelebbi állatorvosi rendelőbe. A hatályos magyar jogszabályok értelmében minden kutyát egyedi jelöléssel (microchippel) kell megjelölni. Ezt az állatorvos legkésőbb az első veszettség oltás előtt helyezi be az állat bőre alá. Minden állatorvosi rendelőben van microchip leolvasó készülék, ami egy pillanat alatt leolvassa a chip 15 jegyű számsorát. Egy zárt, online állatorvosi rendszerben minden behelyezett microchip adatát rögzítik a kutya és a tulajdonos részletes adataival együtt, így nagyon gyorsan megtalálható a gazdi. Az állatorvos felhívja a valódi tulajdonost, a hazajutás részleteit pedig innentől már csak meg kell beszélni.

Megvan a tulajdonos, de nem tud azonnal érte jönni.

Ez egy roppant kellemetlen helyzet, mivel valamit kell tennünk a talált kutyával addig a fél napig is, amíg nem tudjuk visszaadni. No akkor most mit is kell tenni? Nem feltétlenül a legjobb ötlet, hogy hazavisszük és ellesz a mi kutyánkkal addig. Kérdezzünk a tulajdonostól telefonon, amíg az állatorvosnál vagyunk! Fontos, hogy a tulajdonostól megkérdezzük, hogy külső- és belső élősködőktől mikor volt utoljára mentesítve az állata. Ugyanis, ha egy bélférgekkel teli bolhafészekkel hazaállítunk, akkor a saját kutyánknak árthatunk. Ha a tulajdonos nem engedi, hogy féreghajtót, vagy külső élősködő elleni szert vegyünk a kutyájának (természetesen az ő számlájára), akkor inkább ne vigyük haza a befogott kutyát.

Nincs benne microchip. Ilyenkor mit lehet tenni?

Akármennyire is hihetetlen, de a mai napig vannak olyan gondatlan kutyatartók (még népes nagyvárosokban is), akiknek a kutyájában még felnőtt korában sincsen microchip, ami azt jelenti, hogy a kutya nem volt veszettség ellen oltva, talán állatorvost sem látott még. Ebben az esetben roppant bonyolulttá válik a helyzet, mert nemcsak az állatorvossal, hanem a legközelebbi menhellyel is egyeztetnünk kell arról, hogy az állatba kinek a költségére kerüljön microchip és veszettség elleni oltás. Ha sikerül leegyeztetni a menhellyel, hogy fogadják a talált állatot, akkor vigyük oda és adjuk át a kutyust.

Felmerülhet az kérdés is bennünk, hogy esetleg megtartsuk-e a talált kutyust?

Amennyiben szimpatikus a kutya, a természete is rendben levőnek tűnik, valamint tisztában vagyunk a kutyavállalás minden nehézségével, akkor miért ne? Bátran fogadjuk be! Meg fogja hálálni a törődést és a bizalmunkat!