Manapság egyre többen választanak szokatlan társállatokat. Fontos tudni azonban, hogy ezeknek az állatoknak nemcsak a megjelenésük, az igényeik is különlegesek. Mielőtt ilyen kiskedvenc mellett döntünk érdemes utánanézni, milyen a természetes élőhelyük, valamint, hogy milyen körülmények között érzik magukat igazán jól az otthonunkban.

Melyek a leggyakrabban tartott egzotikus házi kedvencek?

Szakállas agáma

A szakállas agáma (Pogona vitticeps), Ausztrália száraz, fél-sivatagi régióiban őshonos. Ez az élőhely jellemzően alacsony növényzettel és sziklás talajjal rendelkezik, ami ideális feltételeket biztosít a napozáshoz és a rejtőzködéshez egyaránt. A szakállas agámák napközben aktívak, és gyakran láthatók, ahogyan sziklákon vagy ágakon pihennek és napoznak, hogy testüket melegítsék. Tartásuk során fontos, hogy a terráriumukban a természetes élőhelyük jellemzőihez közeli körülményeket teremtsünk. Ez magában foglal egy jól szabályozható hőmérsékleti tartományt, ahol a terrárium egyik része melegebb (kb. 35-40 °C), míg a másik hűvösebb (25-30 °C). Szükségük van UVB fényre is, ami elengedhetetlen a D-vitamin szintéziséhez és a kalcium felszívódásához, így megelőzve a metabolikus csontbetegséget. Emellett rejtőzködő helyeket is ki kell alakítani (például sziklák vagy ágak), hogy természetes magatartásformáik megjelenhessenek. A szakállas agámák mindenevők, táplálékuk változatos: zöldségeket, gyümölcsöket és rovarokat egyaránt fogyasztanak. Az egészséges táplálkozás biztosítása érdekében fontos a megfelelő arányú étrend kialakítása, figyelembe véve az állat életkorát és egészségi állapotát.

Királypiton

A királypiton (Python regius), Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdeiben őshonos. Természetes élőhelyein a sűrű aljnövényzet és a faágak biztosítják a rejtőzködéshez szükséges fedezéket és a párás mikroklímát. Ezek a kígyók jellemzően földön élnek, de szükség esetén képesek fákra is mászni. A házi tartás során fontos, hogy a terráriumuk párás és meleg legyen, ami hasonlít az őserdő aljnövényzetének klímájához. A terrárium hőmérsékletének körülbelül 30-32 °C között kell lennie nappal, éjszaka pedig 24-26 °C közé eshet. Páratartalom szintén kulcsfontosságú, amelynek 50-60% között kell lennie a megfelelő környezet fenntartásához. A királypitonok kifejezetten bújós állatok, ezért szükséges a terráriumban több rejtőzködőhely biztosítása, mint amilyen faágak, kőzetek, vagy speciálisan erre a célra készült búvóhelyek. Táplálékuk főként rágcsálókból áll, amelyeket érdemes nem élő állatként kínálni, állatvédelmi- és balesetvédelmi szempontok miatt. Az egészséges tartás érdekében rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a terráriumban ne maradjon bomló szerves anyag.

Sztyeppi varánusz

A sztyeppi varánusz (Varanus exanthematicus), Nyugat- és Közép-Afrika szavannáin és félsivatagi területein őshonos. Természetes környezetükben ezek az állatok a száraz, nyílt területeket részesítik előnyben, ahol könnyen vadászhatnak kisebb állatokra és rovarokra, valamint képesek elrejtőzni a ragadozók elől kisebb üregekben és a sziklák között. A sztyeppi varánusz tartása otthon nagy odafigyelést igényel a megfelelő környezet megteremtése miatt. Fontos, hogy a terrárium meleg és jól szellőző legyen. A hőmérséklet nappal 29-35 °C között, éjszaka pedig körülbelül 24-26 °C közötti legyen. A megfelelő UVB megvilágítás nélkülözhetetlen a D-vitamin szintéziséhez és a kalcium anyagcseréjének támogatásához. A terrárium alján homok vagy más száraz, szemcsés anyagot kell használni, ami lehetővé teszi számukra, hogy ássanak, ahogyan azt a természetben is teszik. A táplálékukat zömében rovarok alkotják.

Jákói papagáj

A jákói papagáj, más néven szürke papagáj (Psittacus erithacus), Közép- és Nyugat-Afrika esőerdeiben őshonos. Ezek a madarak dús, fás területeken élnek, ahol bőséges a gyümölcs, mag és egyéb növényi anyagok előfordulása, amelyek az étrendjük alapját képezik. A magas fák lombkoronái kiváló fedezéket és fészkelési lehetőségeket nyújtanak számukra. A jákói papagáj tartása során fontos a nagyméretű, tágas ketrec biztosítása, amely lehetővé teszi számukra a szárnyuk kitárását és valamennyi mozgást. A kalitkában nem repül, sokkal inkább mászni fog a kalitka oldalán és tetején. A ketrecet erős “csőrálló” anyagokból kell készíteni, mivel hihetetlen erős csőrükkel könnyedén kárt tehetnek a kevésbé ellenálló anyagokban. Fontos a változatos táplálék, például friss gyümölcsök, zöldségek és magvak rendszeres biztosítása, amely elősegíti egészséges táplálkozásukat és fenntartja mentális stimulációjukat. Emellett mindennapi kapcsolat és játékos tevékenységek szükséges számára. A jákóiak rendkívül intelligens és társas lények, akiknek szükségük van emberi kapcsolatra és mentális kihívásokra, hogy boldogok és egészségesek maradjanak.

Tarantula

A tarantulák (Theraphosidae család) több mint 800 fajával a világ számos részén megtalálhatók, többek között Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában. Természetes élőhelyeik változatosak, többnyire trópusi és szubtrópusi területeken, sivatagokban, illetve erdős területeken találhatók, ahol általában föld alatti üregekben vagy faodvakban húzódnak meg. Ezek az élőhelyek ideális menedéket nyújtanak számukra a ragadozók és az időjárás viszontagságai elől. Házi tartásuk során a tarantulák számára biztosítani kell a természetes környezetükhöz hasonló feltételeket. A terrárium alján jó minőségű, nedvszívó aljzatot kell használni, ami lehetővé teszi számukra az ásást és rejtőzködést. A párás, meleg környezet fenntartása szintén nagyon fontos. A levegő páratartalma 60-70% között, míg a hőmérséklet 25-30 °C között ideális. Biztosítani kell számára rejtekhelyeket is, például kérgeket vagy műanyag barlangokat, amelyek menedéket nyújtanak neki. Etetésük során elsősorban élő rovarokat, például sáskákat és csótányokat érdemes adni, mivel ezek biztosítják megfelelő és szükséges tápanyagokat és lehetőséget adnak a vadászösztönük gyakorlására is.

Tarka gekkó

A tarka gekkó (Gekko gecko), Délkelet-Ázsiában, Indonéziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken őshonos. Ezek az állatok trópusi esőerdőkben, valamint az ott elhelyezkedő településeken is megtalálhatók, ahol a falak és tetők biztosítják számukra a rejtőzködési helyeket. Éjszakai életmódjuk és kiváló mászási képességük lehetővé teszi, hogy hatékonyan vadásszanak rovarokra és kisebb gerinctelenekre. Házi tartásukhoz a tarka gekkó számára is biztosítani kell egy stabil, meleg környezetet, ahol a nappali hőmérséklet 25-30 °C közötti, valamint egy hidegebb zónát is, ahol a hőmérséklet 22-25 °C körül alakul. Éjszakai hőmérsékletük lehet ennél egy kicsivel alacsonyabb. A megfelelő páratartalom (70-80%) létfontosságú, mivel ez segít megelőzni a bőrproblémákat és támogatja a vedlést. A terráriumot gazdagítani kell mászófelületekkel, ágakkal, sziklákkal, hogy megfelelő mozgási és rejtőzködési lehetőségeket biztosítson. Táplálásuk során különböző élő rovarokat kell kínálni, amelyeket kalciummal és vitaminokkal kell kiegészíteni a kiegyensúlyozott étrend érdekében.

Tengeri bohóchal

A tengeri bohóchal (Amphiprion ocellaris) leginkább a meleg, sekély korallzátonyokon él a Csendes- és az Indiai-óceán térségében. Ezek a halak szimbiózisban élnek az anemónákkal, amelyek biztosítják számukra védelmet és élelmet is. A bohóchalak tartásához szükséges tengeri akváriumot jól szabályozott hőmérséklettel (25-27 °C), magas sótartalommal és stabil pH értékekkel kell fenntartani. Fontos, hogy az akváriumban legyenek anemónák vagy más hasonló struktúrák, amelyek menedéket nyújtanak a számukra. A táplálékuk leginkább élő vagy fagyasztott apró tengeri élőlényekből áll, mint például garnélarák és apró halak.

Olvasnivalók a témában:

• Hüllőmagazin
• Papagáj magazin
• Tengeri akvárium készítés