Veszettség – a betegség, aminek mindenki ismeri a nevét
Akinek kutyája van, az ismeri a veszettség nevét, hiszen évente kötelező ellene oltatni. Valójában azonban igen kevesen tudják, hogy mi is ez a betegség, kik
Tanácsadó állatorvosunk cikke
Mikor kiskutya érkezik a családba, az első és egyik legfontosabb állategészségügyi teendő, hogy oltást kapjon. Minden kutyatulajdonos rémálma, a kutyafuttatókban számtalanszor hallott rémisztő betegség: a „parvo” és a szopornyica. Írásunkban részletes betekintést adunk mindkét betegség előfordulásával, tüneteivel, lefolyásával és kezelésével kapcsolatban.
Az 1970-es évek végén megjelenő súlyos, hányással-hasmenéssel járó bélgyulladás napjainkban is igen gyakori oka a fiatal kutyák megbetegedésének, sok esetben pusztulásának. Ha az állat nem rendelkezik megfelelő védettséggel a vírussal szemben, akkor a betegség lefolyása rendkívül gyors és igen gyakran végzetes lehet. Emberre nem veszélyes a betegség.
A parvovirusok – a vírusok közt tekintve is – apró (parvus latinul a kicsit jelenti) vírusok. Sokféle emlősfajban okoznak megbetegedést, de a különféle fajoknak mind-mind saját parvovírusuk van. A kórokozó kedveli a gyorsan osztódó sejteket, mint amilyenek a bélben előforduló hámsejtek és a szívizom sejtek. Ha behatol a bélfal sejtjeibe, elkezd szaporodni, ami károsítja a hámsejtek működését, így a bél nem lesz képes megfelelően funkcionálni valamint gyulladásba kerül. Károsodik az emésztés folyamata és a tápanyagok felszívódása, ezáltal hasmenés és hányás alakul ki. A környezetbe kerülő vírus igen ellenálló, emiatt könnyen terjed az utcára kerülő ürülékkel vagy egyéb fertőzött váladékkal. Erélyes fertőtlenítőszerekkel (például hypoval) vagy formalinnal inaktiválható, azaz megszüntethető a fertőzőképessége.
A leggyakrabban a hirtelen fellépő és rendkívül súlyos fokú hányás és hasmenés a vezető tünet a betegség során, amit rövid ideig tartó, általános tünetek előznek meg (levertség, étvágytalanság esetleg láz). Ahogyan halad előre a betegség, a hasmenés kifejezetten véres és rendkívül bűzössé válik. A nagy mennyiségű hányás és hasmenés következtében kialakuló folyadékvesztés miatt gyorsan kiszáradhat a kölyökkutya, ami életveszélyes állapothoz vezethet.
Esetenként szívizomgyulladás is előfordulhat a fertőzés következtében, bár napjainkban ez a forma már igen ritkán jelenik meg. Leggyakrabban oltatlan anyától származó kiskutyák korai (méhen belüli vagy 8 hetesnél fiatalabb) fertőződése kapcsán alakulhat ki, ekkor 24 órán belül a teljes alom elpusztul.
Amikor oltatlan vagy oltott kiskutyánknak súlyos mértékű hányása vagy hasmenése van, azonnal vinni kell az állatorvoshoz. Előre jelezni a rendelőben, hogy visszük, hogy megfelelően elkülönítetten tudja fogadni az állatorvos a kiskutyát, ne kerüljön a váróterembe hasmenés vagy hányás. Megfelelő kezelés hiányában a kiskutyák csupán 10%-a éli túl a megbetegedést, szakszerű kezelés esetén pedig az állatok több, mint 60% a meggyógyul.
A kutyák parvovírusos bélgyulladásának nincsen célzott kezelése, hanem támogató terápiát kap az állat. Ez a kezelés akkor a leghatékonyabb, ha folyamatos kórházi felügyelet mellett történik. Amennyiben hazajárhat a kiskutya, akkor sokszor súlyosbodik az állapota mire elérkezik a következő kezelés. A kórházi támogató kezelés legfontosabb feladata, hogy a folyadékzavart kezelje, fenntartsa a szervezet működéséhez szükséges folyadék- és elektrolitegyensúlyt, hányást- és fájdalmat csillapítson, illetve a bélflórát helyreállítsa.
A hatékony oltási programok alkalmazása kulcsfontosságú a kiskutyák parvovirus elleni védelmében. Minél jobb a védettsége a kölyöknek, annál kisebb az esélye a betegség kialakulásának. Amennyiben az anyaállat megfelelő védettséggel rendelkezik, akkor már méhen belül illetve az anyakutya tején keresztül megkapja a kiskutya a vírus elleni védőanyagokat, ami fontos a korai fertőződés elleni védelemben, ugyanakkor a sikertelen oltási programok egyik legfontosabb oka is ez. Az anyától származó ellenanyagok jelenlétében a vakcinák hatékonysága alacsonyabb. Az általánosan elfogadott oltási sor alapján 6, 9 és 12 hetesen kell vakcinázni a kiskutyákat, hogy az anyai ellenanyagok szintjének csökkenését követően, kialakuljon a megfelelő védettség.
A kutyák gyorsan lezajló, felső légúti, hurutos betegsége, amely idegrendszeri és bőrtünetek kialakulásához, majd elhulláshoz vezet. A szopornyica egyre ritkábban fordul elő a kölyökkori oltási programoknak köszönhetően, ugyanakkor sikertelen oltási sorral rendelkező, vagy menhelyi kutyáknál előfordulhat. A gyógyulás kulcsa, az időben megkezdett, szakszerű állatorvosi kezelés. Amennyiben az idegrendszeri tünetek megjelennek, akkor szinte biztosan elpusztul a kutya. A betegség emberre nem veszélyes.
A Morbillivirusok nemzetségébe tartozó kutya szopornyica vírus egy kis méretű vírus, amely közeli rokonságban áll az emberi kanyarót és a marhavészt okozó vírusokkal. A szopornyicát okozó vírus megbetegítheti a kutyafélék, a menyétfélék, a mosómedvefélék, a medvefélék, a hiénafélék és a civetfélék családjába tartozó fajokat. A vadon terjedő fertőzés nemcsak az értékes és védett vadállományokra veszélyes, hanem a kutyák visszafertőződését is elősegíti. A vírus terjedése a legtöbb esetben fertőzött váladékcseppel és vizelettel történhet, a megbetegedés rendkívül fertőző. A vírus ugyanakkor érzékeny a környezeti hatásokra, mind a hőmérséklet változása, mind pedig az általánosan alkalmazott zsíroldó és felületfertőtlenítő szerek hatékonyak ellene.
A betegség első szakaszában – nagyjából az első 7 nap során – lázas, általános megbetegedés jelenik meg. A nagyon magas lázat pár nap lázmentes nap követi, majd ismét visszatér a láz. Ez a kettős lázhullám rendkívül jellemző a megbetegedésre. A lázas napokon levertség, étvágytalanság, bágyadtság tapasztalható, valamint orrfolyás és kötőhártyagyulladás. Ebben a szakaszban rendkívül legyengül az állat általános ellenállóképessége, emiatt a szövődményes egyéb fertőzések nagyon könnyen kialakulnak (második szakasz). A betegség utolsó szakaszában, mikor megjelennek az idegrendszert érintő tünetek, az állat gyógykezelése legtöbbször sikertelen.
Az időben kezdett, támogató terápia segíthet a kutyának átvészelni a megbetegedést, de a másodlagos fertőzések megjelenésekor már kisebb az esély a sikeres gyógykezelésre.
Sem az oltás, sem a betegség átvészelése nem nyújt élethosszig tartó védettséget a szopornyicával szemben, ezért rendkívül fontos, hogy a megfelelő alapimmunizálást rendszeres ismétlőoltások kövessék.
Annak ellenére, hogy sem a parvovirus okozta bélgyulladás, sem pedig a szopornyica nem veszélyes az emberekre, felelős állattartóként kötelességünk, hogy kutyánkat védjük a számukra gyakran végzetes kimenetelű, fertőző betegségektől.
Források:
Akinek kutyája van, az ismeri a veszettség nevét, hiszen évente kötelező ellene oltatni. Valójában azonban igen kevesen tudják, hogy mi is ez a betegség, kik
Napjainkban az élet minden területén megjelennek különféle „irányzatok”, beszéljünk akár ruhákról (fast fashion vs. second hand), akár étkezésről (nagyáruházban vásárolt élelmiszerek vs. bio-házi termékek). A
Összegyűjtöttük mit kell tudni a betegségekről, amelyek ellen vakcinával védekezhetünk és milyen oltásokat érdemes mindenképpen beadatni kutyánknak Felelős kutyatulajdonosként az önfeledt boldogság mellett néhány kötelező
Az Állatpatika állatorvosi felügyeletét az Orthovet Állatorvosi Rendelő és Sebészeti Központ állatorvosai látják el.
Copyright © 2022. Prophyl Kft.