A civilizáció hatása a kutyákra

Mennyire ismert vajon, hogy egyes kutyafajtákat miért alakítottak ki, azaz mi volt az eredeti hasznosítási céljuk? Mennyiben változott, hogy napjainkban mit várunk el ezektől a fajtáktól?

Mindannyian érezzük, hogy az utóbbi évtizedekben a kutyatartás – sőt általánosságban az állattartás – nagy mértékben eltér attól az eredeti céltól, ami régebben meghatározta az ember és állat kapcsolatát. Vegyünk egy egyszerű példát: ma már nem azért tartunk terriert, hogy kotorékebként hasznosítsuk, hanem azért mert aranyos, pici és okos. Amikor régen, bizonyos fajtákat elkezdtek tenyészteni, akkor az emberek tudatosan, egy adott feladatra a legalkalmasabb kutyákat válogatták ki és vitték tovább adottságaikat. Az volt a cél, hogy az adott kutyafajta segítségére legyen az embernek a munkavégzésben.

Annak ellenére, hogy nem így tekintünk rájuk, napjainkban a kutyák valójában továbbra is az emberekről szólnak, csak másképp. Céljuk nem a feladat elvégzése, hanem egyszerűen a létezés. Ha egy ilyen szűrőn keresztül pillantunk a kutyánkra, akkor érthetővé válik, hogy miért nem megy például a Jack Russel terriernek, hogy egy lakásban tartott, napi egyszer sétáló, családi kedvenc legyen: ősi ösztönöket kellene legyőznie egy impulzív, gyors reakciójú kutyának, annak érdekében, hogy a gazdája igényeit kielégítse.

Nézzük akkor most át, hogy az egyes népszerű kutyafajtákat miért is tenyésztették valójában ki.

Arany retriever

Skóciában a 19. század elején kezdték tenyésztését: vadászkutyaként, vízi retrieverként és sportkutyaként kellett helyt állnia. Szívós, erős, kitartó, okos és rendkívül jó úszó.

Legfőbb álma, hogy:
„beugorjon egy tóba, hogy a frissen lőtt vízi szárnyast visszahozhassa gazdájának”.

Az elmúlt évtizedekben csodás színe, kedves, odaadó jelleme és értelme miatt rendkívül népszerű lett.

Amit ma várunk tőle:

• napi egy pórázos séta, esetleg apportírozás;
• rendes viselkedés a kertben, vagy a nappaliban;
• ásás és nagy szaladgálás mellőzése.

Yorkshire terrier

A yorkie-k apró kutyák, a 19. század közepén alakították ki őket Angliában. Felmenői közt számos terrier található, ami megjelenik viselkedésében is: rendkívül intelligens, merész (olykor pimasz) és roppant aktív. Energiaszintje nagy, igen játékos, sokszor makacs, de ha úgy dönt, kiválóan képezhető. Csodálatos szőre és kis mérete miatt napjaink egyik kedvenc ölebe.

Legfőbb álma, hogy:
„egy nagyot szaladhasson a patkány után, jól megugasson egy nagyobb kutyát, majd utána szétrághasson valami arra alkalmas tárgyat”.

Amit ma várunk tőle:

• ágyban vagy a gazdi ölében fekvés;
• napi egy pórázos séta (remélhetőleg nem ölben viszik…);
• rendesen utazás az oldaltáskában, vagy a bicikli kosarában;
• pépes eledel, mert pici a szája;
• tiszteletben tartani a kozmetikust havi egyszer.

Beagle

Kis vadászkutya, leginkább hajtóvadászatban jeleskedik, felugatja a vadat, hangos, élénk. Rendkívül barátságos, más kutyákkal és emberekkel is jól kijön. Nyitott, kalandvágyó, kíváncsi és szórakoztató jellemű. Ha képzetlen, vagy magányos, akkor könnyen szökik és hangos.

Legfőbb álma, hogy:
„egy nagy csapat kutyával, csaholva futhasson a vad szaga után az erdőben”.

Amit ma várunk tőle:

• 8 órát legyen egyedül a kertben, vagy a lakásban;
• ezalatt ne ugasson;
• a havi egyszeri erdei séta során jöjjön vissza első szóra;
• ne szökjön ki a kertből, amíg nincs otthon a gazdi.

Border collie

Kiemelkedő képességű terelőkutya, a legintelligensebb kutyafajták egyike. Az angol-skót határvidéken tenyésztették ki ezt a juhászkutya fajtát, közel 300 évvel ezelőtt. Napi 8-10 órát képes dolgozni, terelni. Magányosan vagy tréning hiányában könnyen válik fixálttá (csak az apport tárgyat hozza, le sem veszi a szemét róla) és viselkedése is zavart lehet.

Legfőbb álma, hogy:
„egy nagy mezőn, egész nap birkákat terelhessen.”

Amit ma várunk tőle:

• napi egyszeri pórázos séta;
• heti egyszer agility edzés (jó esetben);
• nem terelni sem a bicikliseket, sem a gyerekeket.

Jack Russel terrier

A 19. század Angliájában tenyésztették ki, kifejezetten rókavadászatra. Kitartó, gyors, határozott, állhatatos és harcias kotorék eb, a föld felett és a föld alatt egyaránt, saját testméretét meghaladó prédával is elbír. Kis mérete, intelligenciája és tanulékonysága kedvelt városi kutyává tette.

Legfőbb álma, hogy:
„az összes kotorékot szétdúlja pillanatok alatt és a zsákmányát elejtse mihamarabb”.

Amit ma várunk tőle:

• napi egyszeri pórázos séta;
• ne dúljon szét mindent a lakásban, az egyedül töltött órák alatt;
• ne kaparjon, ne rágjon szét dolgokat;
• szabadtéri társas összejöveteleken tisztességesen viselkedjen, ne harciaskodjon.

A XXI. század kutyája

Az elmúlt 30 évben tenyésztette ki a nyugati civilizáció. Intelligens, képezhető, családbarát, kis mozgásigényű, csendes fajta. Bármilyen méretű, színű és formájú lehet.

Legfőbb álma, hogy:
„gazdájának ne okozzon kényelmetlenséget, csak a kutyatartás kellemes oldalát élhesse meg embertársa.”

Biztosan ezt szeretnénk?!?!

Ha nem, akkor talán érdemes egy kicsit más szemüvegen át tekinteni a különféle fajtákra. A kutyafajták folyamatosan fejlődnek és alakulnak azért, hogy megfelelő társai lehessenek az embernek. Ez van a génjeikben, hiszen az ősidőkben azért társultunk, hogy mindkét fajnak jobb és könnyebb legyen az élet és a túlélés.

Ha a civilizáció egy embercsoport metszéspontja a környezettel, akkor a kutyafajták is ehhez hasonló stratégiával próbálnak meg alakulni, fennmaradni:

• a szőrükkel, amelyek a helyi éghajlat túlélése érdekében alakult ki olyannak, amilyen;
• a testük alakjával, ami a terepen való hatékony mozgást segíti;
• a viselkedésükkel, ami a mindennapi társadalmi szokásokhoz igyekszik illeszkedni.

A fajtatiszta kutyáink a történelem, a földrajz velünk élő pillanatai, négy lábú leképeződései, valamint az őket kialakító és tápláló távoli kultúrák tükörképei. Próbáljuk meg rajtuk keresztül felfedezni újra az élővilág sokszínűségét és örökségét és vegyük figyelembe egyedi és egyéni szükségleteiket a mindennapokban is!

Forrás:

1. Britannica
2. Állatorvos kollégák gondolatai