Hungarikum: a magyar kutyafajták I.

Napjainkban egyre inkább csökken az érdeklődés a magyar őshonos kutyafajták iránt, pedig számos értéket hordoznak. Fontos lenne felismernünk, hogy milyen kiváló tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező hazai kutyafajtáink vannak. Cikkünkben szeretnénk bemutatni részletesen ezeknek a különleges állatoknak a legfőbb jellemzőit és tulajdonságaikat. Érdemes megismerkedni az ősi magyar kutyafajtákkal, mielőtt elköteleződnénk egy-egy divat-fajta mellett. Ezek a fajták ugyanis nem véletlenül alakultak ki mellettünk és kísértek el minket ide a Kárpát-medencébe. Valószínűleg már a történelem előtti időktől fogva tudják, hogy mire is van szükségünk nekünk, magyaroknak.

Magyar kutyafajták:

Drótszőrű magyar vizsla	Puli
Rövidszőrű magyar vizsla	Pumi
Komondor	Erdélyi kopó
Kuvasz	Magyar agár
Mudi

Léteznek el nem ismert magyar fajták is:

Sinka

Májzli

És most nézzük meg az egyes fajták sajátosságait külön-külön.

Drótszőrű magyar vizsla

Szeretetre méltó, élénk, rozsdaarany – zsemlesárga színű, drótszőrű vizslafajta. Szikár és vékony, de robusztusabb, mint a rövidszőrű magyar vizsla. Marmagassága kanok esetében 58-64 cm, míg szukáknál 54-60 cm. Természetét tekintve ragaszkodó és rendkívül intelligens, magabiztos és könnyen nevelhető, kiválóan képezhető. A kitartása és kiváló, szenvedélyes munkakészsége folytán számos feladatra alkalmas a vadászatban és a mindennapokban is. Munkában a vadászatokon nagyon jellegzetes a mozgása: lendületesen és elegánsan üget, kereséskor kitartóan vágtázik. Az előző század elején jelent meg az igény a vadászokban, hogy egy olyan fajtát hozzanak létre, amely a rövidszőrű vizsla kiváló készségeit megőrzi és jobban bírja a téli hidegeket. Hosszas tenyésztői munka eredményeként a fajtát az F.C.I. (Fédération Cynologique Internationale, Nemzetközi Kinológiai (Kutyatudományi) Szövetség) 1966-ban elismerte és bejegyezte önálló kutyafajtaként a drótszőrű magyar vizslát. Napjainkban kevesen választják családi kutyának, pedig intelligenciája, képezhetősége és temperamentuma kiváló társsá teszi ezt a fajtát. Mozgás- és térigénye nagy, amennyiben naponta kielégítjük ezt a szükségletét, lakásban is bátran tartható. Közepes-nagy testméretét viszonylag gyorsan éri el, emiatt fontos, a kölyökkori gondos és kiegyensúlyozott táplálás, hogy a csontok és az ízületek megfelelően tudjanak fejlődni. Hosszabb szőre és erőteljesebb testalkata miatt jobban bírja a hideget, de a zord téli éjszakákra neki is fedél szükséges. Sajnos napjainkban egyre kevesebb alom születik évente, kevesen választják társnak a drótos vizslát.

Rövidszőrű magyar vizsla

Közepes méretű, arany és rozsda színű, rövid szőrű, elegáns külsejű vadászkutya. Könnyű és vékony teste a szépség és az erő harmóniáját jeleníti meg. Marmagassága kanok esetében 58-64 cm, míg szukáknál 54-60 cm. Élettel teli, barátságos, könnyen képezhető. Az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a kiképzővel folyamatos kapcsolatot tart a feladat során. Képzése során rendkívül jól használható ez a tulajdonsága, apró jelzéseket is képes megtanulni és alkalmazni a munkában (vadászat során, vagy a kár a mindennapokban). Fajtajellegénél előírás, hogy nem lehet sem agresszív, sem félős. Ez azt jelenti, hogyha vizslát szeretnénk választani, és ellátogatunk a tenyészetbe, ahol azt mondja a tenyésztő, hogy valamelyik szülő harap, vagy rettentő félénk, akkor gyorsan forduljunk is meg és keressünk másik kiskutyát. A vizslakutyák már a nomád törzsek Kárpát-medencébe érkezésekor velünk voltak, vadászkutyaként a 18. század óta nőtt a jelentőségük. Küllemük és természetük miatt világszerte elterjedtek és kedvelt kutyák. A vizslák kiváló társai lehetnek aktív életet élő családoknak, nagy mozgásigényüket azonban minden nap ki kell elégíteni, hogy meg tudják őrizni kiegyensúlyozott természetüket. Kiemelkedő intelligenciájuk miatt érzékeny az idegrendszerük, ezért ahhoz, hogy a legjobbat hozzuk ki a belőlük, stabil, kiegyensúlyozott tulajdonosra van szükségük. Ha ez nem megy egyedül, akkor érdemes segítséget kérni szakembertől, mert csodás élményeket kaphatunk vizslakutyánktól, ha tudjuk, hogy hogyan kell nevelni, képezni és együtt élni egy ilyen csodálatos lénnyel.

Komondor

A komondor nagy méretű, erőteljes felépítésű kutya, az egyik legősibb magyar fajta. Ázsiai eredetű pásztorkutya, a nomád életmódot folytató magyarokkal került a Kárpát-medencébe. Megjelenése méltóságteljes és tiszteletet ébresztő. Külső tulajdonságait meghatározták a szélsőséges sztyeppei körülmények (a forró nyár és a kíméletlen hideg tél). Teljes testét elefántcsont színű, sűrű, zsinóros szőr fedi. Dús szőrű farkát igen jellegzetesen: felfelé kunkorodó véggel lefelé tartja, legfeljebb vízszintesig emeli. Marmagassága kanok esetében minimum 70 cm, szukák esetében pedig minimum 65 cm. Súlya 40-60kg lehet, a szukák inkább kisebb testsúlyúak, a kanok igen nehezek. Gyönyörű zsinóros szőre korántsem igényel annyi gondozást, mint amennyit ránézésre gondolnánk. Rendszeres és alapos karbantartással megőrizhető zsinóros jellege, szőrszerkezetéből adódóan öntisztuló, a teljes száradás után a legmakacsabb sár is kipereg belőle. Valódi őrző kutya, rendíthetetlenül védi azt, amit rábíztak (legyen az akár egy állatcsorda, vagy pedig a gazdája háza). Csendes fajta, ritkán harap. Napközben inkább fekszik, úgy, hogy mindent szemmel tarthasson, éjszaka azonban mozgásban van, hogy el tudja látni feladatát. Az ellenőrzése alatt tartott területre nem enged idegent semmi szín alatt. Tapasztalt tulajdonost igényel, mivel erős jelleme van, öntudatos és akaratos. Különösebb képzést nem igényel, amire szüksége van a feladata ellátásához, azt tudja születésétől, mást pedig nem érdemes tőle kérni. Családbarát fajta, a saját „embereit” szereti, védi és őrzi, ha idegen van jelen, akkor inkább tartja a távolságot. Lakásban nem tartható, de nagy területek őrzésére kiváló, kifejezetten megbízható, feleslegesen nem agresszív. Sőt! Mivel ő nem egyedül őrizte a csordát a távoli havasokban, hanem mindig a táborhelyek mellett volt, ezért hatalmas szíve van.

Kuvasz

A kuvasz fajta a magyarokkal került a Kárpát-medencébe, egy igen ősi múltú juhászkutya. Ezek a kutyák védték és óvták a nyájat a ragadozóktól és a tolvajoktól. Mátyás idejében az egyik kedvenc vadászkutya volt, azonban az extenzív állattenyésztés csökkenése miatt napjainkban egyre kevésbé használják ősi feladataira. „Fajtatestvére” a több ezer éves múltra visszatekintő, Törökországból származó akbash, amely nemcsak küllemében, hanem tulajdonságaiban is rendkívüli módon hasonlít a kuvaszra. Genetikai kapcsolatuk olyannyira erős, hogy tenyésztői szempontból, alapos megfontolással és indokkal, akár vérfrissítésre is használható lenne a fajta. A kuvasz nagy testű kutya, szőre közepesen hosszú, sűrű, enyhén hullámos és fehér vagy elefántcsont színű. Csontozata jól fejlett, de nem durva, izomzata és testfelépítése erős, de nem túlzott. Természetét tekintve bátor és rettenthetetlen, akár élete árán is védelmez. Hűséges, megbízható, de nem viseli a rossz bánásmódot, tapasztalt kutyatulajdonost igényel. Lakásban tartása nem ajánlott, nagy mozgásigénye miatt.

Sinka – az F.C.I. által nem elismert egyik magyar fajta

A sinkát magyar dingónak is nevezik, fiatal fajta, az F.C.I. nem ismeri el önálló kutyafajtaként. A magyar pásztorok tenyésztették a Hortobágyon, generációról-generációra, neve valószínűleg a „sima” szóból ered, amivel szőrét jellemezték. A pásztorok leírása alapján, ezek a kutyák: felálló fülűek, rövid-sima szőrűek, kunkori farkúak. Nyelvük közepén fekete folt található. Erősek, masszívak és rendkívül gyorsak.