Kutyát örökbe?!

A kutyatartás nagy felelősséggel jár, átgondolt döntést kell hozni, mielőtt hosszú évekre elköteleződünk. Mégis, milyen kutyát és honnan válasszunk? Mostani írásunkban támpontokat adunk azoknak, akik komolyan fontolóra vették, hogy kutyatartókká váljanak.

Beköszöntött a nyár, a nyári szünet, a gyerekek otthon vannak. Idén valószínűleg nem lesz olyan hosszú a nyaralás és annyi tábor sem, mégis emlékezetessé tennénk ezt a szünidőt is. Egy házikedvenc érkezésével gyermekünk rengeteget tanulhat a felelősségről, a kötelességről, a napirend fontosságáról, a feltétlen bizalomról és a hűségről. Ugyanakkor fontos, hogy a felelős állattartás nem egy hirtelen felindulásból hozott döntés.

„Kutyát kérek, kiskutyát! Okosat és nem butát!
Lehet kis vagy nagy fülű, hosszúkás vagy gömbölyű.”
(Gryllus Vilmos)

Legelőször is fontos, hogy döntésünk felelősségteljes legyen és hosszú távon is megállja a helyét, ne érezzük azt az elkövetkező 10-15 évben, hogy túl nagy áldozatot hozunk nap, mint nap.

Nézzünk néhány szempontot, amit a döntés előtt mérlegelnünk kell:

• Valóban szeretnénk kutyát?
  Jó taktika lehet, ha – gyerekekkel együtt – 3-4 héten keresztül, heti két vagy három alkalommal eljárunk kutyát sétáltatni egy közeli menhelyre. Így kiderült, mennyire vagyunk mi magunk, illetve a gyerekeink elkötelezettek a feladat iránt.
• Volt már kutyánk?
  Ha igen, akkor valószínűleg van gyakorlatunk ezen a téren, kevesebb meglepetés fog érni a mindennapokban. Amennyiben még nem volt, akkor nagyon fontos, hogy egyszerű természetű és könnyen kezelhető legyen a választottunk. Egy határozottabb gazdát igénylő fajtába (pl.: ridgeback) könnyedén beletörhet a bicskánk. Ha nincs gyakorlatunk kutyanevelésben, mindenképp keresni kell egy megfelelő kutyaiskolát, ahol segítséget és iránymutatást kapunk kutyánk oktatása terén.
• Milyen a család, ahová érkezik a kutya?
  Ha gyermekek közé érkezik a kutya, fontos, hogy nyugodt és alkalmazkodó fajtát válasszunk. A moszkvai őrkutyát, vagy kaukázusi juhász nem biztos, hogy a megfelelő választás. Amennyiben egyedülállóként, gyermek nélkül szeretnék kutyát, akkor is érdemes a saját habitusunk, szokásaink valamint kutyás tapasztalataink alapján választani.
• Milyen környezetben élünk? Mekkora a lakásunk, házunk?
  Ha nagy és kertes házban élünk, akkor bátran válasszunk akár egy nagyobb testű kedvencet, lesz elég hely számára. Ha kisebb helyen lakunk, kert nélkül, akkor mindenképp kisebb testű kutyában gondolkodjunk. Ha társasházban élünk, fontos szempont, hogy a kutya ne csaholjon éjjel-nappal (vannak beszédes fajták, például a pumi), inkább csendesebb legyen. Ha sokat kell lépcsőzni, ne válasszunk tacskót, nem tesz jót a gerincének.
• Milyenek az anyagi lehetőségeink?
  Ez is egy nagyon fontos szempont. A megfelelő táplálék és az állategészségügyi költségek folyamatosan felmerülő kiadások, tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen mértékű költségeket tudunk vállalni. Egészen más költségeket jelent táplálni és külső-belső élősködőktől mentesen tartani például egy dán dogot, mint egy foxit.
• Milyen fajtát válasszunk?
  Nagyon fontos tudnunk, hogy az aktuálisan „divat-fajtának” számító kutyákat (pl.: west-highland white terrier, yorkshire terrier, golden retriever), a megnövekedett kereslet miatt nagyon gyakran túlszaporítják, túltenyésztik, ami számtalan egészségügyi problémához vezet. Ez nem azt jelenti, hogy „divat-fajtát” ne válasszunk, ha az a szívünk vágya, viszont mindenképp keressünk megfelelő, valódi tenyésztőt, kérjük ki állatorvosunk véleményét, hogy megbízható helyről szerezzük kedvencünket. Sokan „esküsznek” a keverék fajtákra, és valóban igazi gyöngyszemekre lelhetünk közöttük is, de győződjünk meg a kutyus természetéről és leendő méretéről, mielőtt elköteleződünk mellette. Számos jó tulajdonságuk kiváló és strapabíró társsá teszi a keverék ebeket.
• Honnan válasszunk? Tenyésztőtől vagy menhelyről?
  Érdemes elmenni a közeli menhelyekre, megismerkedni az ottani kutyákkal, eljárni sétáltatni őket, hátha rövid úton ránk talál a „szerelem” egy kedves szempár és fekete orrocska mögött… Ha nem sikerül ilyen gyorsan kedvencet találnunk, akkor is érdemes időt hagyni, hogy kialakuljon bennünk egy kép arról a kutyáról, akit a társunknak szeretnénk. A menhelyeken rengeteg gyakorlati és elméleti tanáccsal is segíteni fognak minket, hogy megfelelő társat találjunk, hiszen számukra is fontos, hogy védenceik megfelelő helyre kerüljenek és soha többé ne kelljen átélniük, hogy gazdátlanná válnak. Ha azonban úgy érezzük, hogy nem tudunk menhelyről befogadni, akkor mindenképpen megfontoltan, valódi kutyatenyésztőtől vásároljunk kutyát. Kérjük állatorvosunk segítségét a fajtaválasztásban, illetve a tenyésztő kiválasztásában. Fontos, tudni, hogy egy igazán jó tenyésztőtől elképzelhető, hogy nem lesz kutyánk abban az évben, mert már előre lefoglalták a születendő ebeket. Ha tényleg elkötelezettek vagyunk valamilyen oknál fogva egy speciális fajta iránt, akkor érdemes várni. (Egy shetlandi juhász esetében például előfordulhat, hogy akár egy évet is várni kell a kiskutyára, mivel egy alomban gyakran csak egy, vagy két kölyök születik.)
• Mit érdemes mindenképp fejben tartani, ha valódi kutyatartóvá szeretnénk válni?
  A kutya szociális lény, igényli a társaságot, a törődést, az érdemi foglalkozást. A legjobb természetű kutya is megváltozik, ha a társas kapcsolataitól megfosztjuk, sokat van egyedül, bezárva.

Akár kertes házban, akár lakásban élünk, a kutyának minden nap sétára van szüksége. Ez egy poroszkáló tempójú, kellemes, kiadós gyaloglást jelent. Eredendően a kutyák a falkájukban folyamatosan mozgásban voltak, táplálékot kerestek, vadásztak. A falkát vezető egyed ment elől, őt követték a falkatagok. Amennyiben a kiadós napi testmozgás során mi vezetjük a sétát (és nem a kutya), akkor az vissza fog tükröződni a mindennapi kapcsolatunkban: jobban összehangolódunk, a kutya együttműködőbb lesz, könnyebben válik falkataggá, elfogadja vezetésünket. (Egy különös példája a valódi falkának a hajléktalan ember és az ő kutyájának a kapcsolata. Látott már bárki hajléktalan embert pórázon sétáltatni a kutyáját? Biztosan nem, ennek ellenére a kutya ott van mellette, nem megy el, követi mindenhova. Ők együtt mennek nap-mint-nap, szinte vándorolnak, élelmet keresnek, együtt esznek, ha van mit és együtt pihennek.)

Ha minden egyes nap, valódi sétával időt töltünk kutyánkkal, akkor a mi kapcsolatunk is igazi falkaként funkcionálhat egy életen keresztül.