Hungarikum: a magyar kutyafajták II.

Folytatjuk sorozatunkat az őshonos magyar kutyafajtákról. Cikkünkben most a terelő fajtákat, két vadász fajtát és egy el nem ismert kutyafajtát szeretnénk bemutatni.

Az F.C.I. (Fédération Cynologique Internationale, Nemzetközi Kinológiai (Kutyatudományi) Szövetség) 356 kutyafajtát ismer el, ezek közt összesen kilenc magyar kutyafajta van. Sajnos ezek közül számos a múlt században a kihalás szélére sodródott és csak a tudatos és kitartó tenyésztői munkának köszönhetjük, hogy ma is velünk lehetnek.

Ha a vizslákról, a kuvaszról, a komondorról vagy a sinkáról olvasnál, kattints ide.

Puli

A puli a legősibb terelőkutyánk, számos történetkutató szerint akár több ezer éves múltra is visszatekinthet a fajta. Az biztos, hogy Európában a tudatos tenyésztésük kezdete az 1600-as évekre tehető. A puli legközelebbi rokonfajtái a szintén ősmagyar mudi és pumi fajták. Régebben a pumi és a puli megnevezést ötletszerűen használták, de ma már a két fajtát különválasztották, amelyeket a múlt század elejétől az F.C.I. is elismert. A puli közepes termetű, erős testalkatú kutya, teljes testét jellegzetes zsinóros, könnyen nemezesedő fekete, szürke, fakó vagy gyöngyház színű szőr fedi. A kanok mérete 41-43 cm és 13-15 kg, a szukáké pedig 38-40 cm és 10-13 kg.

Természete élénk, rendkívül tanulékony, szeretetteli, kiváló őrző és terelő. Suk Dezső, az 1900-as évek elején élt juhász- és pásztorkutya értő, az alábbiakat írta a puliról: „Ez a kis kutya zseni, mint nyájőrző, egyszerűen mesével határos mint juhterelő, a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen. Sok esetben emberrel egyáltalán nem pótolható. Tanulékonyabb, intelligensebb ebfajta a világon nincs még egy.”

Családbarát kutya és kifejezetten szereti a gyerekeket, ugyanakkor hatalmas mozgásigénye és kissé sértődékeny természete kihívásokat is ad a tulajdonosainak.

Pumi

A pumi egy terrier típusú terelőkutya, a fajta 17-18. században alakult ki, a múlt század elején az F.C.I. elismerte önálló fajtaként. Az első leírása az 1800-as évek elejéről származik, amely szerint olyan, mint egy „kölyök farkas” (Pethe Ferenc). A 20. században a fajta „karrierje” a nyáj mellől indult, kisebb testmérete, szőrének könnyebb kezelhetősége és alkalmazkodóképessége, valamint intelligenciája kiváló társsá tették őt a városban is.

Közepes testméretű, közepesen hosszú, hullámos és kissé fürtös szőrű fajta, egyszínű fekete, szürke és fakó színekben elfogadott. Marmagassága 40-45 cm, súlya pedig 10-13 kg közötti. Első pillantásra is minden porcikájából sugárzik a tettvágy, az élénkség. Rendkívül értelemes, kiváló kifejezőkészségű, jó szaglású és meglehetősen zajos fajta. Mindig aktív és szolgálatra kész, kifejezetten merész, ami miatt alkalmas nagyobb méretű állatok terelésére is. A pumit fáradhatatlansága, feladatkészsége és kifejezett és gazdára fókuszáló viselkedése abból gyökerezik, hogy hagyományosan a juhásszal hónapokat töltött kettesben a nyáj mellett. Számtalan kiemelkedő tulajdonsága miatt napjainkban is viszonylag gyakran találkozhatunk vele a kedvtelésből tartott kutyák között, leginkább a mozgalmas, aktív életet élő családokban találja meg a helyét.

Mudi

A mudi terelőkutya, rendkívül bátor és értelmes, nagy és nehéz állatok terelésére is kiválóan alkalmas. Napjainkban nemcsak vidéken használják állatok mellett, hanem kiemelkedő agility-beli rátermettsége miatt kedvtelésből is egyre többen tartják. Különösen az északi országokban (pl.: Finnország) népszerű, mivel a természetbarát emberek felfedezték a mudiban rejlő előnyös tulajdonságokat: kiemelkedő intelligenciáját és betegségekkel szembeni ellenállóképességét. Alkalmazkodóképessége és viszonylag rövid bundája miatt, megfelelő tulajdonos mellett, illetve ha igényeit kielégítik, akkor tartható lakásban is.

Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a mudi, a puli és a pumi keverékéből jött létre, holott ez tévedés, mivel:

• a puli az puli;
• a pumi terrier jellegű inkább;
• a mudi pedig 2-300 évvel ezelőtt alakult ki spicc típusú kutyákból.

A fajta tudatos tenyésztés a 20. század első harmadában kezdődött, de sajnos a II. világháború végére majdnem kipusztult a fajta. Az F.C.I. 1963-ban fogadta el az új fajta-standard leírást.

Méretüket tekintve, a marmagasságuk 40-45cm között van, a súlyuk pedig 8-13kg közötti. A kanok mind a marmagasságukat, mind pedig a súlyukat tekintve kicsit nagyobban a szukáknál. Számos színben előfordulhat, leggyakoribb a fekete, barna, őzbarna, kék-merle (hamvas) vagy cifra (szürke alapon feketével spriccelt), amely utóbbi színváltozat sokak szerint a legszebb.

Magyar agár

A magyar agár egy csodálatosan elegáns vadászkutya fajta, erő, szikárság és gyorsaság sugárzik testalkatából, a „nyílsebes főnemes” megnevezése is innen fakad. Fáradhatatlan, kitartó, gyors és szívós állat. Vadászkutya, amely látását használja a munkája során, de ennek ellenére szimata is kiváló. Méreteit tekintve a marmagassága nagyjából 60-70 cm közé tehető, de ennél sokkal fontosabb, az állat testének arányossága és általános egyensúlya a fajtabírálat során. Szőre rövid, számos szín elfogadott, kivéve bizonyos nem elfogadott színkombinációk (pl.: kék vagy szürke, fekete-cser és barna).

A magyar agár története a honfoglalás idejéig nyúlik vissza. Sajnos a II. világháború ezt a fajtát is a kihalás szélére sodorta, az 1960-as években találtak néhány példányt, amelyek segítségével újraélesztették a fajtát. Az F.C.I. 1966-ban fogadta el önálló fajtaként, a kitartó és következetes tenyésztői munka révén a fajta jövője biztosítottnak látszik. Természete kissé tartózkodó, de családjában szeretetteljes. Hatalmas mozgásigényét ki kell elégíteni annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott társ lehessen a mindennapokban.

Erdélyi kopó

Az erdélyi kopó a jelenleg legveszélyeztetettebb őshonos magyar kutyafajta. Kiváló vadász, remek szaglással, a vadásztól távol, önállóan is képes vadászni, ösvényt követni, de csapatban is kiemelkedően helyt áll. Kitartó és erős hajtóvadász, addig követi a nyomot, amíg meg nem találja a vadat, ekkor hangos vonítással jelez. Közepesen nagy tatméretű fajta (marmagassága 55-65 cm), a kopó esetében is a teljes test egyensúlya sokkal fontosabb a bírálat szempontjából, mint a centiméterekben mért méret. Súlya legalább 25 kg. Szőrzete közepesen hosszú, tömött és egyenes. Alapszíne fekete, cser foltokkal a szemöldökön és a lábakon.

Az erélyi kopó a középkorban az arisztokraták kedvenc vadászkutyája volt. Két fajtája volt, a hosszúlábú (amelyet a nagyvadak, például bivalyok, medvék, vaddisznók vadászatára tartották) és a rövidlábú (inkább kisvadak, mezei nyulak vadászata során használták). A 20. század elején ez a fajta is a kihalás szélére sodródott, a kitartó tenyésztői munka a század közepén újraindult. Napjainkban a hosszúlábú fajta jelentős számban él hazánkban és Romániában is, a rövidlábú fajta eltűnt. Alapkaraktere csendes, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott és élénk. Kedves, kitartó, a családhoz jól alkalmazkodik, a gyerekeket szereti.

El nem ismert magyar fajta – Májzli

A májzli, a magyar kopasz kutya, az F.C.I. által nem elismert fajta, alig 80-100 példány él ma Magyarországon belőlük. Jó munkakutya, barátságos, intelligens, családbarát, talán megosztó külleme miatt terjedt el kevéssé.

A 32/2004. (IV. 19.) Országgyűlési határozat nem sorolja a nemzeti kincsek közé.