fbpx

ÁLLATPATIKA - GONDOSKODÁS ÉS GYÓGYULÁS

Veszettség – a betegség, aminek mindenki ismeri a nevét

Tanácsadó állatorvosunk cikke

Akinek kutyája van, az ismeri a veszettség nevét, hiszen évente kötelező ellene oltatni. Valójában azonban igen kevesen tudják, hogy mi is ez a betegség, kik betegedhetnek meg, milyen tüneteket okoz és miért fontos a védőoltás ellene.

Összegyűjtöttünk néhány tényt és adatot, hogy a tulajdonosok tisztában legyenek azzal, hogy milyen fontos közegészségügyi szerepet játszik az ebek évenkénti oltása a megbetegedés felszámolásában.

Mi a veszettség és mi okozza?

A veszettség (rabies, lyssa) egy halálos, idegrendszert érintő, vírusos eredetű megbetegedés, amely állatról-állatra, állatról-emberre és emberről-emberre is terjedhet. Évente közel 60 000 ember veszti életét veszettség következtében és megközelítőleg 15 millió ember részesül, egy lehetséges fertőzést követően, utólag alkalmazott veszettség oltásban, azaz posztexpozíciós oltási sorozatban.

A veszettséget a Lyssavirus nemzetségbe tartozó Lyssavirus rabies és rabies-rokon vírusok okozzák. A vírus ellenállóképessége közepes, a különféle környezeti hatások (60°C, általános fertőtlenítő szerek) gyorsan elölik, emiatt az élettelen környezet, például szennyezett tárgyak és eszközök, nem játszanak szerepet a terjedésében.

Hogyan terjed a veszettség?

A vírus gyenge ellenállóképessége miatt a betegség terjedése csak akkor valósul meg, ha a fertőzött állat testnedve – leggyakrabban nyála – közvetlenül érintkezésbe kerül a másik állat szabad nyálkahártyájával (kötőhártya, szájüreg) vagy sérült bőrfelületével. Az emberek fertőződése szinte mindig veszett állat által okozott sérüléshez köthető, de közegészségügyi szempontból például a fertőzött kérődzők nyers tejének fogyasztása is lehetséges fertőződésnek minősül.

A megbetegedés minden emlőst érinti az egész világon – kivéve Ausztráliát és az Antarktiszt. Megközelítőleg 4 000 faj fogékony a vírusra, az emlősfajok fogékonyságának mértéke azonban nem azonos.

  • A magas kockázati csoportba tartozó fajok többek közt: a kutyafélék (róka, kutya), a macska, a mosómedve, a borz és a denevérek.
  • A közepes kockázati csoportba a menyét, a nyérc, a patások és a főemlősök tartoznak.
  • Az alacsony rizikójú csoportok tagjai pedig többek az erszényesek és a rágcsálók. A veszettségre nem fogékony gerincesek a hüllők, a halak, a páncélosok és a kétéltűek.

A veszettség helyzete hazánkban

Magyarországon az 1900-as évek elején a városi veszettség volt gyakori, évente 1000-2000 kutya és megközelítőleg 200 macska pusztult el ebben a megbetegedésben. A ’30-as évek során bevezették a kötelező eboltást és az ebek összeírását, emiatt szinte teljesen megszűnt a betegség közelünkben előforduló, ránk, emberekre is nagy veszélyt jelentő városi formája.

A XX. század közepén hazánk területére ért egy Lengyelországból induló erdei veszettség járvány, ami az 1970-es évekre az egész országban elterjedt. Így újra közel került az emberekhez a megbetegedés. Húsz év alatt ötszörösére nőtt a háziállatokban kimutatott megbetegedések száma.

Az 1994-2003 közötti időszakban (1. táblázat), a rókák azaz vadon élő állatok esetében igazolták a veszettség vírus jelenlétét a leggyakrabban, valamint az is látható, hogy macskákban sokkal nagyobb számban mutatták ki a veszettség vírus jelenlétét ebben az időszakban, mint kutyákban.

  1. táblázat – Laboratóriumi vizsgálattal igazoltan veszett állatok eloszlása (1994-2003)
    [Epinfo, 2004. 11:26.]

A ’90-es évek elején, az ország nyugati területein elinduló, csalétekkel végzett róka vakcinázási programot a 2000-es évek során az ország teljes területére kiterjesztették, aminek eredményeként drasztikusan lecsökkent a veszettség esetek diagnosztizálható száma az országban.

A kimutatott esetek drasztikus csökkenése mellett fontos tudni, hogy a lehetséges emberi fertőzések 90%-a háziállatokhoz köthető, ezért felelős állattartóként az egyik igen fontos közegészségügyi feladatunk, hogy kutyáink és macskáink veszettség elleni oltásáról gondoskodjuk.

A 2014-2015-ös évek során, Magyarországon megközelítőleg 1 200 000 kutyát oltottak be veszettség ellen, ami pusztán a 80%-a volt az összes ebnek.

Mi történik fertőződés esetén?

A fertőződést követően a lappangási idő nagyon változó, 2 héttől 6 évig terjedhet, átlagosan 2-3 hónap közötti az ideje. A megbetegedés tünetei az idegrendszert érintik, mivel agyvelőgyulladás alakul ki. A betegség lefolyása a tünetek megjelenése után gyors lezajlású és szinte minden esetben halálos kimenetelű.

A beteg állat viselkedése alapján megkülönböztetjük a „csendes” formát és a „dühöngő” formát. A viselkedés kezdeti és legszembetűnőbb megváltozása az, hogy a vadállatok félénksége megszűnik, az ember közelébe merészkednek. A „dühöngő” veszett állatok támadhatnak, rendkívül veszélyesek és kiszámíthatatlanok, valamint az idegrendszeri problémák miatt hangjuk rekedtté válik és nem lesznek képesek nyelni, nyáluk csorogni fog. A betegség végstádiumában bénultság alakul ki, az állatok elfekszenek, majd elhullanak.

Mi történik, ha emberi fertőzés következik be, vagy annak a gyanúja merül fel?

Amennyiben felmerül a kockázata annak, hogy emberi fertőződés történt, akkor a háziorvos értesíti a közegészségügyi és az állategészségügyi hatóságot. Az előbbi elrendeli az úgynevezett posztexpozíciós (azaz lehetséges fertőződés utáni) veszettség elleni oltási sorozat beadását, az utóbbi pedig a fertőzésre gyanús állat hatósági megfigyelését végzi, illetve annak elhullása esetén laboratóriumi vizsgálatot rendel el.

A posztexpozíciós oltási sorozat eredményesen véd a megbetegedéstől, ugyanakkor a vakcinázás minden esetben szigorú orvosi felügyeletet igényel a lehetséges mellékhatások miatt. Mivel a veszettség megbetegedés nagyon komoly, életet veszélyeztető következményekkel jár, ezért nagyon szigorú szabályozás alatt áll a kutyák oltási kötelezettségtől kezdve egészen a fertőzés esélyének kitett személyek kezeléséig az összes lépés.

A rókák, a kutyák és a macskák létfontosságú szerepet játszanak a legtöbb emberi expozícióban, ezért ezeknek az állatoknak a veszettség elleni vakcinázása rendkívül fontos. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne csak a minimális kötelezettségeknek tegyenek eleget az állattartók. A kertben tartott macskák veszettség elleni oltása nem kötelező, de igen fontos feladata a gondos állattartónak.

Források:

  1. Kumar A, Bhatt S, Kumar A, Rana T. Canine rabies: An epidemiological significance, pathogenesis, diagnosis, prevention, and public health issues. Comp Immunol Microbiol Infect Dis. 2023 Jun;97:101992. doi: 10.1016/j.cimid.2023.101992. Epub 2023 May 9. PMID: 37229956.
  2. Franka R, Smith TG, Dyer JL, Wu X, Niezgoda M, Rupprecht CE. Current and future tools for global canine rabies elimination. Antiviral Res. 2013 Oct;100(1):220-5. doi: 10.1016/j.antiviral.2013.07.004. Epub 2013 Jul 18. PMID: 23871797.
  3. Müller, C. M. Freuling, C. Stoffel, G. Torres: CONTROL AND ELIMINATION OF RABIES IN EUROPE: CHALLENGES AND STRATEGIES FOR A RABIES-FREE EUROPE, OIE Regional Commission; http://dx.doi.org/10.20506/TT.2553
  4. EPINFO – OEK, 2011: 18 (5).
  5. EPINFO – OEK, 2004: 11 (26).
  6. A NÉBIH Veszettség Mentesítés honlapja
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin